Ünnep az idősek világnapján

Szép időben futott ki a Budapest sétahajó a Batthyány téri kikötőből fedélzetén 250, II. kerületben élő nyugdíjassal. A hajókirándulással az idősek világnapján a II. Kerületi Önkormányzat a városrészünkben élő szépkorú polgárokat köszöntötte.

A vendégeket a kétszintes hajóbelsőben friss pogácsa és üdítő fogadta. Az indulásra eljött Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter és Láng Zsolt polgármester, hogy személyesen is köszöntsék a jelenlévőket a világnap alkalmából. A polgármester köszönetét fejezte ki azért a közös sikerért, amelynek eredményeképpen szeptember végén átvehette az Idősbarát Önkormányzat-díjat a Parlamentben. Beszélt az időseknek szóló kezdeményezésekről, többek között a Marczibányi téri termelői piacról és az Internet kortalanul elnevezésű tanfolyamról, amelynek legidősebb beiratkozott tagja 86 esztendős. A legfontosabbnak mégis azt nevezte, hogy a programok kapcsán igazi közösségek, új kapcsolatok, barátságok alakulnak. 

Varga Mihály az idősebb generáció iránti tiszteletének és megbecsülésének adott hangot. Örömmel nyugtázta, hogy Magyarországon egyre tolódik az átlagéletkor, hogy egyre több a szellemileg és fizikailag aktív időskorú, akinek a tapasztalatára és tudására nagy szüksége van a fiatalabb generációnak. A miniszter felsorolta a kormányzat 2010 óta foganatosított azon intézkedéseit, amelyek az idősebb korosztálynak kívánják könnyebbé tenni a mindennapjait. A beszédeket követően a társaság legidősebb tagja, a 99. évében járó Gerle Györgyné kért szót, meleg hangon köszönetet mondva a II. kerületnek, és személyesen Láng Zsoltnak. „Én nem azt nézem, hogy ki milyen vallású, milyen politikai felfogású, hanem hogy mit tesz, mit dolgozik” – hangsúlyozta Irénke néni, aki a Budai Napsugár Nyugdíjasklubbal érkezett a kirándulásra. 

Az egyórás hajós városnézés a Margit hídtól a Rákóczi hídig tartott, majd onnan vissza. Az út során az idősek a főváros jól ismert épületei és nevezetességei mellett sok új érdekességet is láthattak, megtudhattak. 

„Gyerekkorom óta nem hajókáztam” – mondta mosolyogva Cseke Tünde, aki a fedélzetről csodálta a várost. 1997 óta tartozik az I. számú Gondozási Központhoz, amit nagyon kedvel: tornázni, táncolni is odajár. 

A kirándulásra a kerületben működő gondozási központok és nyugdíjasklubok hozták el a tagjaikat. A hölgyek és urak leginkább arról meséltek, hogy mennyi újat láttak, hallottak a nyugdíjas szervezeteknek köszönhetően. Többen említettek kulturális eseményeket, előadásokat, beszélgetős programokat, amelyek kellemes időtöltést, új ismereteket és új barátságokat hoztak számukra. Koczka Lászlóné elmondta, hogy a Fillér utcában, a gondozási központtal szemben lakik. Először csak ebédelni járt át, de olyan jól érezte ott magát, hogy ma már aktív tagja a Fillér kis közösségének. 

Soltész László azokra is gondolt, akik nem tudtak részt venni a hajókiránduláson: fényképezőgépével a tájat és az utasokat is megörökítette. „Szeretek fotózni, és a fényképeket mindig megmutatom a klubtársaimnak, a Fillér utcai gondozási központban. Legnagyobb vágyam egy projektor lenne, mert amikor élménybeszámolót tartunk, alig férünk el a monitor előtt. Jó lenne úgy mesélni, és nézni a képeket, hogy közben mindenki kényelmesen ül egy fotelben. 1997 óta vagyok amatőr fotósa a klubnak, azóta óriási digitális kincs gyűlt össze: emlékek, többek között olyan társainkról is, akik már nincsenek közöttünk.”