Szirénahangok két élni akaró kórházért – Magyar Hírlap interjú

102
A kerület vezetése ingatlanspekulációt sejt a háttérben, mert rendkívüli értékű telkekről van szó. Obersovszky Péter vendége az Echo Tv Tabuk nélkül című műsorában Láng Zsolt volt.
Kezdjük a gyanúval, amit általában gondosan cáfolnak a kórház-bezárásokkal kapcsolatban. Nevezetesen: szó sincs arról, hogy ingat-lanokra fájna bárkinek is a foga. Vannak konkrét információi erről?
Az egész pletyka és a hisztériakeltés, meg ez a helyzet, ami van, úgy gondolom, abból adódik, hogy nincs tiszta helyzet. Nem ültek le a felek egy asztalhoz, hogy szemtől szembe elmondják az érdekelteknek, a szakmának, a főigazgatónak, a különböző szakfelügyeleteknek, a II. kerületi önkormányzat vezetésének, hogy mik a tervek. Most ezek után, amikor egyébként minden szakmai érv amellett szól – akár az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetnél, akár a gyermekkórháznál -, hogy meg kellene tartani, mi másra gondolna az ember, mint hogy az egész mögött az áll, hogy mind a két intézmény ott van Buda szívében, és milliárdos értéket képvisel. Hiszen az OPNI negyvenhektárnyi területet foglal el a Hűvösvölgyi úton, a Budai Gyermekkórház pedig egyhektáros telken fekszik.
Ezek fővárosi tulajdonban vannak? 
Igen, bár lehet, hogy az OPNI az államkincstár tulajdona. Én próbálok polgármesterként korrekt lenni. Nem akarok pletykákkal foglalkozni, hogy mit hallottam bizonyos magánbefektetőkről. A tények önmagukért beszélnek. 
A Budai Gyermekkórházért együtt léptek föl ellentétes oldalhoz tartozó politikusok. Az egyik ön volt, a másik pedig a kórház igazgató főorvosa, aki egyébként szabad demokrata. 
Így van, a harmadik politikus pedig a szocialista párt II. kerületi frakcióvezetője. 
Ha azt mondja valaki, hogy így is marad elég gyermekkórház a fővárosban, erre milyen ellenérveket tud felsorakoztatni?
Öt gyerekkórház vagy szakrendelés van Budapesten, ebből négy Pesten, egy Budán. A Budai Gyermekkórház Közép-Magyarország Dunától nyugatra eső részének az egyetlen gyermekszakellátását nyújtó kórháza. Tavaly háromezer fekvő és százötvenezer járó beteget látott el. Úgy gondolom, képtelenség a régió egyetlen szakkórházát bezárni. Ráadásul tíz éve építették át gyermekkórháznak. Ehhez a kerületi önkormányzat ezerötszáz négyzetméternyi telket beadott, és minden évben sok millió forintos támogatást nyújt. Pontosan azért, mert nélkülözhetetlen ez az intézmény. Nem azért fejlesztették ezt a kórházat a kerületi adófizetők pénzén, hogy most a magántőkéé legyen. Ha Budán a gyerek hirtelen belázasodik, nem mindegy, hogy a Budai Gyermekkórházba viszik be, vagy mondjuk megpróbálnak a legnagyobb dugóban Pestre, a Heim Pálba átmenni. 
Az is elgondolkodtatja az embert, hogy egy viszonylag fiatal és korszerű intézményt akarnak megszüntetni. Ezzel együtt érdekes a gyermekkórház igazgatójának nyilatkozata. Azt mondja, egyetért azzal, hogy a kórház működését ésszerűsíteni kell, de mindenképpen meg kell tartani.
Egészségügyi reformra valóban szükség van, csak ami most folyik, azt én nem annak tartom. Ahogy az egészet intézik, zárt ajtók mögött, a nyilvánosság, a szakma kizárásával, az megengedhetetlen. Máshol ez évekig tart, a közvélemény széles körű bevonásával. Nem úgy, hogy becsukjuk az ajtót, és a háttérben lemutyizzuk, hogy mi is fog történni. A főigazgatót utoljára hivatalosan arról értesítették, hogy százhúsz ággyal működni fog a kórház.
Azóta egy informális kabinetülésen megszületett a döntés, amely mégiscsak a megszüntetésről szól. 
Ezért volt civil kezdeményezésre tüntetés. Hírek érkeznek a nulla ágyszámról ugyanúgy, ahogy az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetnél, amely egyébként hétszáznégy ággyal szerepel az utolsó miniszteri írásos anyagban. Pedig az intézet 139 éve működik, még Ferenc József és a pesti polgárok adományaiból épült. Körülbelül hétszázezer ember tartozik hozzájuk területileg, valamint az országos stroke-központ is. Itt is igyekszik az önkormányzat segíteni. Az OPNI vezetői olyan gazdasági tervet dolgoztak ki banki háttérrel, amely arról szól, hogy az intézmény rehabilitációs szárnyat épít, amely fizetős részlegekkel rendelkezik, és ennek a bevételéből tíz-tizenöt éven belül fokozatosan az egész intézményt fel lehet újítani. Ehhez mi hozzá tudtunk járulni, hiszen a II. kerületi önkormányzat ősszel engedélyezte az építkezést. Egyébként a központi kormányzat egy vasat sem költött rá az elmúlt húsz-harminc évben. 
Tehát a fenntartó… Igen. 
Fontosnak tartom, hogy az ott dolgozók – az OPNI-nál csaknem hétszázan, a gyermekkórháznál háromszázan – kimondottan európai színvonalon végzik a munkájukat. Az OPNI-nál Európa legnagyobb feldolgozott pszichiátriai esetszámát tartják nyilván. Nemrég rangsorolták Észak-Amerika és Európa stroke-osztályait, és a miénk, a Lipóton a hatodik helyen áll Észak-Amerika és Európa viszonylatában.
Megkereste-e önöket a szaktárca azzal, hogy próbáljanak közösen más megoldást találni? Teszem azt, költözzön a környéken másik, erre alkalmas ingatlanba a kórház.
Nézze, cinikusan azt szokta mondani a kormánypárti oldal, amely nálunk az önkormányzatban ellenzékben van éppen, hogy nem az épülethez kell ragaszkodni. De ez egy borzasztóan hamis mondat, hiszen ha ezt a kórházi kapacitást tíz-húsz ágyanként szétszórják, ezek a kiváló szakmai csapatok is szétesnek egyszer és mindenkorra. A fiatal, tehetséges orvosok el fognak menni az országból is.
A logikus az lenne, hogy ha törik, ha szakad, az egészségügyi kormányzat végigviszi, amit kigondolt, mert iszonyú presztízsvereség kihátrálni az egészből. Ugyanakkor Gyurcsány Ferenc évértékelésében elhangzott – utalva Molnár Lajos teljesítményére -, hogy mindenkit óvna a túlbuzgóságtól. 
Nem véletlen, hogy látunk esélyt. Mindent megteszünk, hogy a folyamatot visszafordítsuk. A változtatási tilalmat, amelyet mind a két intézményre megszavazott a II. kerületi önkormányzat, pontosan ezért hoztuk. Ezzel három évig az építéseket blokkolni tudjuk, és közben a szabályozási tervben korlátozzuk az esetleg ott épülő bármilyen más funkciójú intézményeket. Nem adom fel, mert a józanság, a szakmaiság amellett szól, hogy ezeket az intézményeket nem szabad bezárni. 
Ha alkut ajánlanak, mi az, amit ön elfogadhatónak tart?
Nem velünk kell egyezségre jutniuk, hanem az érintett kórházak vezetőivel. Ha ők azt mondják, hogy a csökkentés bizonyos határok között racionális, akkor természetesen el fogom fogadni a megállapodást. 
Reálisan gondolkodva, mikorra várja, hogy pont kerül a kínos ügy végére?
Nem tudom, mikor jelentik be. Lehet, hogy holnap, de lehet, hogy csak márciusban. Az eljárás követhetetlen. Nekem az egyik fő problémám pontosan ez, ahogy az elején mondtam, hogy igazából senki sem tud semmit, még csak jósolni sem lehet. A II. kerület polgármestere, Láng Zsolt elviekben nem ellenzi a kórházreformot, ám a kivitelezését sokakkal együtt elfogadhatatlannak tartja