Mansfeld Péterről nevezték el a parkot, ahol a szobra áll

70

2004. október 23-án az ötvenes években lerombolt Veronika-kápolna helyén Mansfeld Péternek emléket állító szobrot állítottak fel civil kezdeményezésre. Láng Zsolt polgármester, a mártírhalált halt Mansfeld Péter öccse, Mansfeld László és Fónay Jenő egykori halálra ítélt szabadsáágharcos, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének volt elnöke és Gárdos Pál a köörnyék önkormányzati képviselője közösen avatták fel augusztus 13-án a közterület új elnevezését jelző táblát.
Az ünnepségen Láng Zsolt polgármester arról beszélt: elengedhetetlen, hogy történelmünk fontos kérdéseiről közmegegyezés jöjjön létre:
– Nem kérdőjelezhető meg Mansfeld Péter hősiessége, nem szabad vitázni azon, hogy a forradalom mártírja volt-e a tizennyolc évesen kivégzett fiatalember. Mától ezt a kis parkot, ahol a 49 éve halott mártír emlékműve áll, Mansfeld Péternek hívjuk majd. Mert tudnunk kell, hogy nem élt hiába és halála mindannyiunkat az igazságtalan és jogszerűtlen hatalombitorlásra emlékeztet már mindig.
Mansfeld László a megemlékezésen megköszönte a helybéli lokálpatriótáknak és a II. kerületi önkormányzatnak, hogy kezdeményezték, hogy bátyjáról nevezzék el azt a parkot, ahol annak emlékműve is áll négy éve. Mint mondta, gyermekkorában, mikor itt játszottak bátyjával és barátaikkal, nem gondolta volna, hogy valaha családjuk nevét viseli majd a park.
– Kérek mindenkit, ha erre jár, gondoljon 56-ra és Mansfeld Péterre, aki életét áldozta a magyar szabadságért.
Fónay Jenő megemlékezésében a Mansfeld Péterről mint az egyik legbátrabb fiatal forradalmárról beszélt, akinek azért kellett meghalnia, mert volt bátorsága szembe nézni a zsarnoksággal és a terrorral.

Egy pesti srác, aki budai volt. Mansfeld Péter (1941. március 10–1959. március 21.) tizenöt évesen, 1956 októberében csatlakozott a Széna téri felkelőkhöz. A harcolóknak gépkocsin fegyvert és élelmiszer szállított, november 5-én pedig Piros László, egykori belügyminiszter házából fegyvereket rabolt, amelyeket azonban már nem tudtak használni. A forradalom bukása után folytatta az iskolát. 1958 februárjában barátjával és egykori iskolatársával, Blaski Józseffel elhatározták, hogy fegyveres csoportot alakítanak. Február 17-én elrabolták az osztrák nagykövetség előtt posztoló rendőrt, akit lefegyvereztek, majd szabadon engedték. Március 19-én letartóztatták őket.
Perük eleinte köztörvényes ügynek indult, de 1958 májusától már politikai bűncselekményként értékelték tevékenységüket. A fegyverszerzési akcióban újabb forradalom rémét látták vagy akarták láttatni a "pesti srácok" ügyében. Az elsőfokú tárgyaláson, 1958 novemberében a bíró életfogytiglanara ítélte őt, majd 1959. március 19-én a legfelsőbb Bíróság halálra ítéli, két nap múlva 21-én, tizennyolcadik születésnapja után tizenegy nappal ki is végzik. Ő volt a legfiatalabb áldozata a kádári terrornak.
Mansfeld Péter a II. kerületben nőtt föl, a Borbolya utcában, mai emlékművéhez közel lakott édesanyjával és testvéreivel; a Medve utcába járt általános iskolába, 1955-ben pedig megszervezete az általa alapított Rózsadombi Kinizsi kapitányaként a hegyi futballbaknokságot.