Lakóparkstop Budán – Interjú a Magyar Nemzetben

Budapest talán legszigorúbb kerületi és városrendezési szabályzatát fogadtuk el: javaslatomra január 18-án egyhangúlag szavazta meg a képviselő-testület a rende-letet, amely március elsején lép hatályba. Az építési és változtatási tilalom bevezetésének legfőbb oka az volt, hogy kizárjuk a régi, megengedő előírások alapján beér-kező tömeges építési engedélykérelmeket. A főváros budai oldalának legnagyobb értékeként számon tartott zöldövezeti jelleg lassan kezd fakulni, a korábbi szabá-lyozás mellett szemünk láttára tűntek el a zöld területek, egymást érő társasházak, lakóparkok épültek fel szinte egyik napról a másikra. Éppen ezen romló tendencia továbbgyűrűzésének megakadályozására hirdettem meg a programomat polgármesterjelöltként a II. kerület zöl-debbé tétele jegyében.

Csakhogy a kivágott fákat, a letarolt bokrokat már nem lehet pótolni.

Remélem, erre a jövőben rácáfolhatok. Meghatározzuk a növényzet védelme, fejlesztése érdekében szükséges lépéseket, amelynek keretében fakatasztert készítünk, illetve felmérjük az önkormányzati ingatlanok és magán-területek faállományát. Parkjainkat rendbe tesszük, a játszótereinket zárhatóvá alakítjuk, és várhatóan visz-szaállítjuk a parkőri szolgálatot.

Nagy visszhangja volt annak is, hogy a szigorú szabályozás megnehezítheti a bezárásra ítélt Budai Gyermekkórház, az Országos Pszichológiai és Neurológiai Intézet (OPNI) eladását, az ingatlanspekulációt. Pon-tosan mi az, ami elrettentheti a befektetőket, hogy esetleg wellness- vagy bevásárlóközpontot, lakóparkot építsenek a jelenlegi nagy hírű egészségügyi intézmé-nyek helyén?

Amikor októberben elhatároztuk, hogy nyolcéves előké-szítés, a fővárossal, a szakmával történt egyeztetés után bevezetjük a kerületi városrendezési és építési szabályzatot, még nem is gondoltuk, hogy ez az egész-ségügyreformnak nevezett ámokfutás kapcsán ennyire a figyelem középpontjába kerül. Az önkormányzatnak arra kell törekednie, hogy szakmai döntések szülessenek, szóba se jöhessen a spekuláció. Márpedig a Budai Gyer-mekkórház vagy az OPNI bezárását semmilyen szakmai indok nem támasztja alá, viszont egy ilyen lépés nem-csak a kerületben élő nyolcvannyolcezer ember, hanem a főváros egész területén, sőt az agglomerációban élők ellátását is veszélyezteti. Az OPNI bezárása pedig országos mértékű problémával fenyeget. Ezért, ha március elsejéig az intézményekről nem születik megnyugtató döntés, fenntartjuk a jogot magunknak, hogy az érintett igen értékes ingatlanokra meghosz-szabbítsuk az építési és változtatási tilalmat.

Közhely: minden rendelet annyit ér, amennyit be tudnak belőle tartani…

Átalakítjuk az ellenőrzés rendszerét is. Erre két lehetséges megoldást tudok elképzelni: vagy a polgár-mesteri hivatal apparátusát bővítjük, vagy szakértőt bízunk meg azzal, hogy az építkezéseket már az alapozástól kezdve vizsgálják, és azonnal jelezzék a hatóságnak, ha szabálytalanságot tapasztalnak. Ki kell iktatnunk a korrupció lehetőségét is. Sokan emlékeznek még a Korda-villára, amely több mint egy évtizede az előírásokhoz képest kétszer akkora terjedelemben épült meg. A II. kerületi önkormányzat nemrég jogerősen elvesztette az ügyben indított pert. A magyar jogrend az épített értéket helyezi előtérbe, így olyan dózerolás, mint ami Horvátországban történt, nem várható a jövőben sem. Ugyanakkor az itt élő emberek lakossági fórumok tucatjain kérték azt, hogy az önkormányzat határozottan lépjen föl a szabálysértőkkel szemben.

Ön korábban úgy nyilatkozott, hogy a kerület megtelt. A befektetők, beruházók részéről azóta érkezett nyomás, hogy enyhítsenek a szigorításon?

Az önkormányzat rálépett néhány tucat ember lábára, érdekeket sértett, de polgármesterként nem téveszt-hetem szem elől, hogy nyolcvannyolcezer embert képvi-selek. Meg kell tennünk a szükséges intézkedéseket, mivel a kerület polgáraitól az érdekeik legjobb tudásunk és lelkiismeretünk szerinti képviseletére kaptunk megbízást. A változtatási tilalomról szóló javaslatot csak a testületi ülésen osztattam ki, amikor a KVSZ-ről döntöttünk, éppen azért, hogy ne tudódjon ki, mire készülünk. A helyzetet jól jellemzi, hogy októberben, amikor átvettem a hivatalt elődömtől, az MSZP-s Horváth Csabától, eljött hozzám az egyik nagy áruházlánc képviselője, és közölte: már másfél éve egyeztettek a volt polgármesterrel, aki azt ígérte nekik, segíteni fog abban, hogy megépíthessék a bevásárló-központot. Minderről azonban sem a jegyző, sem a képviselő-testület, sem a bizottságok sem tudtak. Ez elfogadhatatlan. A várhatóan megemelkedő iparűzési-adó-bevétel csábító lehet az önkormányzat számára, de a kerület polgárai és főként a szűkebb környezetben élők megkérdezése nélkül ilyen döntéseket nem szabad meghozni.

Úgy tűnik azonban, hogy a helyi ellenzék is támogatja elképzeléseit, sőt az MSZP kerületi frakcióvezetője lapunknak azt mondta, hogy mindaddig kiállnak ön mellett, amíg azt látják, hogy a kerület érdekében dolgozik.

A kerületi Fidesz, a jobboldal most is ugyanúgy viselke-dik, mint az előző négy évben. Korábban mi is támogattuk azokat az előterjesztéseket, amelyek előre-vitték a kerületet. A képviselő-testület azonban csak olyan kérdésekben tud állást foglalni, amelyeket az önkormányzat felelős vezetése előterjeszt. Ha alaposabban körbenézünk, sok mindent nem látunk, ami az előző ciklusban épült vagy fejlődött volna. Biztos vagyok abban, hogy az általános közhangulaton túl a következetes politizálásunk és a pozitív kampányunk is hozzájárult ahhoz, hogy csaknem tízszázalékos előnnyel nyertünk a kerületben. Már az első héten leültünk tárgyalni az MSZP és az SZDSZ helyi vezetőivel. Többségben vagyunk, de az ellenzék is megkapta azokat a pozíciókat, ami a választási eredmény alapján megilleti őket. Elfogadták azt is, hogy a megszorításokat magunkon kell kezdeni: évente mintegy 45 millió forintot takarítunk meg azzal, hogy három helyett egy alpolgármestert, tíz helyett nyolc bizottságot, feleannyi bizottsági tagot, továbbá nyolc helyett három tanácsnokot választottunk. Azt kell tennünk, ami a II. kerület közösségének jó, és akkor az ellenzéki képviselők sem tesznek majd mást, mint támogatják azt a programot, azokat a javaslatokat, amelyek az itt élő emberek javát szolgálják.

A fővárosban azonban más a helyzet, Demszky Gábor főpolgármester, Kóka János gazdasági miniszter és Horváth Csaba még a választási kampányban megígérte a Moszkva tér 35 milliárd forintos rendezését uniós forrásokból. Mi történt azóta?

Semmi. A Moszkva tér ügyben még csak koncepciója sincs a fővárosnak, annak ellenére, hogy a sokat hivatkozott Podmaniczky-program egyik fő eleme lenne a fejlesztés. A kormány egyszerűen kihúzta a tervet a második Nemzeti fejlesztési tervből. Emlékezetes, a kampány idején vetítést szerveztek az ön által említett politikusok arról, hogy milyen lesz itt a zöld domboldal, meg hol áll majd a napóra. Arról viszont senki nem beszélt, hogy a Moszkva tér nem park, hanem közlekedési csomópont. Most itt tartunk. Pénz nincs a megvalósításra. A pénzen túl egyeztetésekre, összefo-gásra és tudatos várospolitikára van szükség.

A Gyurcsány-csomagok, a központi megszorítások azonban a kerületi önkormányzatokat is nehéz helyzetbe hozzák. Hogyan lehet túlélni ezt az időszakot?

A legfontosabb, hogy a kerület költségvetését egyen-súlyban tartsuk, működésre egy fillér hitelt se vegyünk fel, ne zárjunk be iskolákat, óvodákat. Nem véletlenül hívják Realitás-programnak a négyéves tervemet, úgy vélem, csak olyanok ígéreteim voltak, amelyek négy év alatt teljesíthetők. Polgármesterként elsősorban nem pártpolitikával, hanem a közel húszmilliárdos költségve-téssel és a több mint 80 ezer emberrel kell foglalkoznom. Erre kaptam bizalmat Négy év múlva polgármesterként minden II. kerületinek, annak is aki rám szavazott és annak is, aki nem, tiszta lelkiismerettel kell elszámolnom azzal, amit tettem.

http://mn.mno.hu/index.mno?cikk=396024&rvt=9