Közös nevező

– Közben azért eltelt tizenhat év. Gimnazistaként nagy hatással volt rám a Nagy Imre-temetés és az Orbán-beszéd. Felidéződtek családom régi sérelmei, vidéki nagyszüleim megpróbáltatásai. Így már 1990-ben beléptem a Fideszbe. Először egyszerű tag lettem a kerületi szervezetben, később alelnök, majd elnök. Időközben elvégeztem az Államigazgatási Főiskolát ás a jogtudományi egyetemet. Tizenegy évig az üzleti életben vezető beosztásban dolgoztam. Saját csoportom választott polgármesterjelöltté, 96 százalékos támogatással. Nem "belecsöppentem" a feladatkörbe, hanem – azt remélem – felnőttem hozzá.

– Egyik első nyilatkozatában kijelentette: a II kerület megtelt. Hogyan derült ki, hogy nem férnek el többen a Pasaréten, a Rózsadombon vagy Hidegkúton?

– Az elmúlt években olyan intenzív beépítés folyt a II. kerületben, hogy veszélybe került a nyugodt, szép környezet, ami miatt szeretnek itt élni az emberek. Kerítéstől kerítésig társas házak épültek, romlott az életminőség, lehetetlenné vált a közlekedés. A szabályok megengedőek voltak, ám még azokat sem tartották be. Ezért mondtam, hogy a kerület megtelt.

– Tavasszal megalkották Budapest egyik legszigorúbb építési szabályzatát. Ezer négyzetméteren csak két lakás épülhet. Nem tiltakoztak a telek- tulajdonosok?

– Volt néhány vállalkozó és magánszemély, akinek sértettük az érdekeit, mert telekvásárláskor nagyobb beépíthetőséggel számoltak. Sokan próbálták elérni, hogy enyhítsünk, de még többen gratuláltak a döntéshez. Senkinek sem akartunk kellemetlenséget, Csupán a nagy többség érdekében jártunk el. Egyhangúlag szavazta meg a testület a lakásszám-korlátozást, a garázsok, támfalak méretének csökkentését, a terepszint alatti beépíthetőség szigorítását.

– Arról is egyhangúlag döntött a testület, hogy változtatási tilalmat rendel el az OPNI és a Budai Gyermekkórház területére. Nem tartanak attól, hogy ezt a tulajdonosok bosszúnak tekintik?

– A változtatási tilalom – amelyet más kerületekben is elrendeltek – a köztudatba úgy ment át, mint a fideszes polgármesterek ellenintézkedése. A történet nem erről szól. A változtatási tilalom ahhoz eszköz, hogy addig, amíg az új szabályozási terv elkészül de legfeljebb három évig -‚ ne lehessen az érintett területeken más tevékenységet folytatni, mondjuk lakóparkot építeni. A bezárásra ítélt, állami tulajdonú Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Hűvösvölgyi úti negyvenhektáros telkével Magyarország egyik legértékesebb területe. A Fővárosi Önkormányzat tulajdonában lévő Budai Gyermekkórház a rózsadombi Bolyai utcában ingatlanpiaci szempontból szintén nagyon jó helyen található, vélhetően azt is be fogják zárni. A János kórházhoz csak átmenetileg csatolják, szép lassan ellehetetlenítik.

– Úgy sejti, valakik kinézték maguknak a telket?

– Ha nem győznek meg az ellenkezőjéről, akkor engedjék meg, hogy fenntartsam a feltételezésemet. Senki nem próbálta nekünk elmagyarázni, hogy miért jó az, ami történik. Az egészségügyi reformnak nevezett ámokfutás teljesen követhetetlen, mindenfajta társadalmi, politikai és szakmai egyeztetés elmaradt.

– Ha a kórház úgyis megszűnik, mi ért baj, ha lakópark lesz a területén?

– Lehet, hogy idővel magánkórház lesz a Bolyai utcában, de azt nem tudnánk támogatni, hogy felépüljön ott egy negyvenlakásos társasház a maga száz autójával. Ugyanezt mondhatom az OPNI-ról: ha ott 250-300 lakás épül ne, az mintegy ötszáz autót jelentene; ez reggel és este tovább terhelné a Hűvösvölgyi út forgalmát. Már készül az új szabályozási terv, amely nem teszi lehetővé, hogy itt lakások épüljenek. Vagyis: ha már a kórházakat elveszítjük legalább olyan körülmények maradjanak e területeken, amelyek nem rontanak jelentősen a környék arculatán és az itt élők életminőségén.

– Az egészségügyi minisztertől nemrég kérdezte nyílt levélben, mi lesz a II. kerületi betegekkel. Tényleg választ vár?

– Nem tudom, válaszol-e a miniszter asszony, de nekem az a dolgom, hogy a levelet megírjam, és 86 ezer ember nevében e kérdéseket feltegyem. Az itt élők ragaszkodnak mindkét intézményhez. Az OPNI Számára Buda városa vásárolta meg a lipótmezei telket, felépítését Ferenc József rendeletben írta elő. Egyszerűen nem értjük, miért kell most bezárni, hiszen egyetlen forint vesztesége sem volt, viszont világhírű volt a stroke-központja. A gyermekkórházban pedig szinte minden Budán élő szülő vagy nagyszülő megfordult már egyszer. Nem tudjuk, nem látjuk, hogy a budai részen mi a koncepció, mitől lesz jobb nekünk. Nem érti a gyermekkórház SZDSZ-es igazgatója és a kerületi MSZP-s frakcióvezető sem. Együtt tartottunk sajtótájékoztatót, együtt tiltakoztunk.

– Szerencsés helyzet, hogy nincs viszálykodás a képviselő-testületben, és kényes ügyekben is ön mellett áll az ellenzék.

– Nem hiszem, hogy mindez csak a szerencsén múlik. Tizenkét évnyi tapasztalattal kerültem ebbe a feladatkörbe. Az előző ciklusban MSZP-s volt a polgármester, 15 kormánypárti és 15 ellenzéki képviselő jutott be a testületbe. Semmit nem lehetett nélkülünk meg szavazni, de nem akadályoztuk a kerület fejlődését csak azért, mert alulmaradtunk a választáson. Minden olyan előterjesztést támogattunk, amely a kerület érdekében állt. Ma polgármesterként ugyanazokkal kell együtt dolgoznom, akik az előző ciklusban az ellenzék vezetőjeként ismertek.

– Mégis szólt arról egy önnel készült interjúban, hogy fel kell készülnie a támadásokra is. Miért?

– Jövőre népszavazás lesz, 2009-ben uniós parlamenti választás, 2010-ben országgyűlési választások. Bízom benne, hogy meg tudjuk őrizni a helyi ügyek elsőbbségét és a mostani légkört. De arra is fel kell készüljek, hogy ez változhat, bár a többségnek már elege van a permanens konfliktusból, amit az országos politikában tapasztal. Nálunk egy közös szempont van, függetlenül attól, ki melyik pártban ül: mi jó a II. kerületnek. Mindenről egyeztetünk, az ellenzék javaslatait is figyelembe vesszük. Nem erőből politizálunk, jóllehet most tizenhét fős frakciónk van a tizenhárom fős ellenzékkel szemben.

– Így aztán abban is egyetértés van, hogy megszámolják a kerület összes fáját?

– Pontosan látni akarjuk, amink van, és szeretnénk megőrizni a kerület arculatát, értékeit. Már meg is kezdtük a közterületek fáinak felmérését, de a magánterületekre is szeretnénk bejutni. Rögzítjük a fa fajtáját, életkorát, törzsátmérőjét, állapotát, és digitális fényképfelvételt is készítünk róluk.

– Fényképfelvétel önről is készült nemrég, amikor éppen illegális plakátokat távolított el. Ez harc a vizuális környezetszennyezés ellen, amit a választási kampányában is ígért?

– A főváros arculata kaotikus, hiányzik belőle a rend, a rendezettség. Megpróbálunk legalább a II. kerületben harcolni a vizuális környezetszennyezés ellen. A Vízivárostól Hidegkútig mindenki azt gondolta, hogy oda ragasztja ki a saját reklámtábláját, ahová akarja. Különösen fájt, amikor a fákra szögelték a plakátokat. Az útkereszteződésekben is gondot okozott, mert a beláthatóságot zavarta. Nemrég leszedtük ezeket plakátokat, reklámtáblákat, összesen
650 darabot, ezek közel ezer négyzet méter felületet foglaltak el. De terveink szerint az aluljárói falfirkáktól is megtisztítjuk a kerületet.

– És mit csinál, amikor elődje ígéreteit kérik számon?