Megemlékezést tartottak a kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából február 23-án a Gyorskocsi utcai emléktáblánál.
A kommunista diktatúrák halálos áldozatainak a számát világviszonylatban 100 millióra becsülik, Kelet-Európában eléri az 1 millió főt. Az áldozatok előtt tisztelegve idén is megemlékezést tartottak a Gyorskocsi utcai emlékhelynél. Az eseményen részt vett Láng Zsolt, a II. kerület polgármestere, Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes és Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, országgyűlési képviselő.
Láng Zsolt polgármester beszédében a II. kerületben élők érintettségét hangsúlyozva elmondta, hogy kutatómunkák és levéltári dokumentumok alapján a kommunista diktatúra a legtöbb családot Budáról, a XI., a XII., és a II., kerületből telepítette ki.
– Budapestről – 1953-as adatok szerint – csaknem 14 ezer embert vittek el, a II. kerületből mintegy 1700-at. Ez azt jelenti, hogy alig akad olyan utca, ahonnan ne deportáltak volna egy családot valamelyik alföldi megyébe. A kitelepített budaiak elhagyott házaiba, lakásaiba pedig gyakran pártvezetők, államvédelmi funkcionáriusok költöztek. A történelem része az is, hogy sokuk családjukkal a mai napig az ellopott ingatlanokban élnek, és most onnan féltik hangosan a demokráciát – tette hozzá.
A polgármester szintén II. kerületi példaként említette azt is, amikor az 1956-os forradalmat követő megtorlás a Torockó téri, országos hírű református gyülekezetet is elérte.
– A harcokban a közösség egyik tagja sem vett részt, mégis, Joó Sándor lelkipásztorral együtt a gyülekezet hat tagját is bebörtönözték, de rajtuk kívül a majdnem mindenki viselt valamilyen bélyeget, ha mást nem, talán csak egyszerűen azt, hogy hívő.
Varga Mihály miniszter a kommunizmus időszakára visszatekintve kiemelte: emlékeznünk kell arra, hogy a kommunizmus kormányzati módszerré avatta a gyilkosságot, az ártatlanok bebörtönzését, internálását, a megfélemlítést.
– A diktatúra által kivégzett, tönkretett és meghurcolt emberek sorsának felidézésével ellentmondunk annak a rendszernek, amely el akarta venni tőlünk történelmi tradícióinkat és nemzeti identitásunk érzését. Magyarországon 1946-tól 1956-ig több mint 42 ezer embert ítéltek el pártutasításra, egyértelműen koncepciós eljárás keretében, a kivégzettek száma pedig megközelítette az ötszázat, az elindított eljárások száma pedig meghaladta a 800 ezret.
Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes arra hívta fel a figyelmet, hogy a diktatúra hétköznapi valósága rengeteg embert nyomorított meg.
– A rendszer áldozata volt az is, akit megbélyegeztek, kirekesztettek vagy életének nagy részét börtönbe zárva töltötte. Az elnyomó hatalom mindenütt jelen volt, az emberek életét áthatotta a zsarnokság legfőbb eszköze, a félelem. A kommunista rendszer különösen veszélyes ellenségként tekintettett az egyházakra, ezért módszeresen, minden eszközzel igyekezett felszámolni intézményeiket – fűzte hozzá.
A megemlékezés végén a résztvevők megkoszorúzták a kommunizmus áldozatainak emléktábláját. A kommunizmus áldozatairól az Országgyűlésben és a középiskolákban először 2001. február 25-én emlékeztek meg. Az emléknap ahhoz az eseményhez kötik, amikor 1947-ben a szovjet megszálló hatóságok ezen a napon tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát, pedig országgyűlési képviselőként mentelmi jog védte. Ez volt az első lépés Magyarországon a totális egypárti diktatúra kiépítése felé.
Hivatkozások:
Varga Mihály: Fokozatosan kell jóvátenni a kommunizmus bűneit – olvasható a Magyar Hírlap portálján
A legtöbb embert Budáról telepítették ki címmel olvasható a cikk az Origo-n
Napról napra kell jóvátenni a kommunizmus bűneit – adta hírül a Hirado.hu