Jelenits István piarista szerzetes és Láng Zsolt polgármester leplezte le Rónay György emléktábláját december 6-án. A Nyugat harmadik nemzedékének költője, a francia irodalom avatott tolmácsolója 1942-től élt a Mandula utcában.
Az idén száz éve született Rónay György feleségével, Radnóti Kornéliával és akkor ötéves fiával, Lászlóval 1942-ben költözött a Mandula utca 36. alatt álló házba. A békés, ekkor még nagyon ritkán lakott Rózsadomb lett lakóhelye annak a költőnek, aki néhány évvel korábban az Alfa és Omega című versében nyugalmat kér az alkotáshoz, nincs már vágya csak, hogy elvonulhasson a világtól – Jelenits István idézte Rónay György máig ható sorait, és arra is felhívat a figyelmet, hogy a háború borzalmai vezették vissza Rónay Györgyöt az emberekhez. Mély hitével átszőtt humanizmusa arra ösztönözte, hogy a legnehezebb körülmények között is anyanyelvén szólaljon meg, és hazáját segítse.
Rónay Györgyöt az utókor a magyar katolikus irodalom képviselőjeként tartja számon.„Katolicizmusa nem hittételek megverselésében mutatkozik meg, hanem közvetve, egy állandóan jelen levő szellemi-művészi erkölcsiség követelményeként áll versei mögött.” – írja a róla Magyar Irodalom Története című monográfia.
A II. világháború után aktív közéleti szerepet is vállalt, csatlakozott a Demokrata Néppárthoz, előadásokat vállalt a DNP Világnézeti Akadémiáján. Emellett rendszeresen publikált az Új Ember, a Hazánk és a Magyarok című folyóiratokba is. Írásaiban sokáig kereste a választ arra, hogy mi vezette az emberiséget a háború borzalmaiba, hangsúlyozva a túlélők felelősségét. Saját elmondása szerint nem volt politikus alkat, mégis vállalta az 1947. augusztus 31-i választások után a képviselői mandátumot (DNP Borsod megyei listája), melyet pártjának feloszlatásáig töltött be, ezután visszavonult a politikai élettől.
1956-tól tagja az Írószövetségnek, 1967-ben József Attila-díjat kapott. Rónay György 1968-tól 1978-ban bekövetkezett haláláig dolgozott a Vigilia szerkesztőségében szerkesztőbizottsági tagként, majd leginkább főszerkesztőként, az általa vezetett kritikai rovat irodalomtörténeti jelentőségű. A folyóirat fénykora az 1949-1989-ig terjedő évtizedekre esik, ebben az időszakban gyakran olyan írásokat is megjelentetett, amelyeket más folyóiratok nem adhattak közre a betiltás veszélye nélkül. Jeles romániai magyar szakírók írásai is megjelentek itt, köztük Székely László vallási néprajzi tárgyú írásai. Katolikus költők, írók szépirodalmi műveit is publikálták (Pilinszky János, Vasadi Péter). Emigráns magyar költők versei is megjelentek itt, köztük az 1956-os forradalom miatt hazájukat elhagyó költőké is, köztük Keszei István.
A december 6-án tartott emléktábla-avatáson részt vett Rónay György fia, László, valamint Mádl Dalma, Juhász Ferenc költő és Lukács László, a Vigilia főszerkesztője.