Csoda a Malom-tó alatt

Egy kis tavacska a Lukács fürdővel átellenben — természeti csoda szakítja meg a Frankel Leó úti klasszicista házak összeérő homlokzatát. Az egykor, még a XV. században itt működött malom gátja duzzasztotta parányi vízfelszín mediterrán klímát varázsol ide. Burjánzik a lótuszvirág és a fügefa, sőt, minden más is. Ugyanis a különféle zöldségek úgy ellepték a vízfelszínt, hogy az ismeretlen utazó lápnak is gondolhatná. A malmot már ideképzelni sem tudjuk — viszont romjaiban áll még az 1900-as évek elején épült népgőzfürdő törökös épületrészlete. Vele szemben a tó másik partján a Malomtó nevű vendéglátóipari egység, mely 1962-ben nyitotta meg kapuit. Akkoriban ez volt Buda legdivatosabb presszója, maga a „megtestesült modern”. Teraszán a késő esti záróráig ropták a jampik, hogy a végén lúdlábba temessék a napot. Akiben felhorgad a retróérzés, a Mici néni két élete című film néhány jelenetében viszontláthatja a dicső múltat. A közelmúltig a malomtó bejárata csak tetszhalottként bámulta az út szerény villamosforgalmát, néhány évvel ezelőtt azonban úgy felújították, hogy még valamelyik belsőépítészeti magazin is komoly figyelmet szentelt neki.

A politikusok és a kutatók célja közös: feltárni és megőrizni a természet e ritka csodáját

A hely szürreális mivoltát fokozza, hogy időnként egy-egy békaember caplat keresztül az úttesten teljes menetfelszerelésben a csúcsforgalomban araszoló autósok teljes megdöbbenésére. Majd beleereszkedik a tóba. Ugyanis innen nyílik a Molnár János-barlang, melynek szinte teljes járatrendszere víz alatt van. Mára a feltárt, zegzugos járatrendszer közel öt kilométer. A legtávolabbi pontja, ameddig a barlangász búvárok eljutottak, a Szemlőhegy utca alatt található, persze, több mint száz méter mélységben. Ez az egyetlen ismert ma is aktív forrásbarlang a Budai-hegységben. Kutathatóságát nagy mértékben korlátozza, hogy a már ismert járatok végigjárása a búvárok teljesítőképességének határát súrolja.
A barlangnak ismert egy nagyobb terme, melynek boltozata a vízfelszín felett van. Ezt a termet már a 70-es évek végén is szerették volna terápiás célra felhasználni. Pénzhiány miatt nem valósult meg a terv, amely szerint a SZOT szállóból lifttel szállhattak volna alá a légzésterápiára szoruló betegek. Elkészült azonban egy közel 190 méter hosszú folyosó a hegy alatt, melynek bejárata a törökfürdő háta mögött tátong.
Nemcsak a pénz hiányzott, de a tervezés is hibázott. A vízszintes feltáró alagút nem találkozott a barlanggal. Az egykori hibát most a Rózsadombi Kinizsi SE barlangászai igyekeznek korrigálni. A lelkes barlangászok Adamkó Péter és Leél-Őssy Szabolcs vezetésével éjt nappallá téve ástak, kutatták az áttörés lehetséges pontját. Fúrójuk október elején elérte a barlangot, a túloldalon megfogták a búvárok. További tizenegy méter fejtés a kőzetben, és az elhagyott folyosóból is megközelíthető lesz a víz alatti barlangrendszer. A Kessler Hubertről elnevezett barlangi tóhoz ezentúl száraz lábbal is el lehet jutni.
Egyetemi tanárok, szakmunkások, fiatal ügyvédek, egyetemisták, középiskolások mintegy negyvenen, lányok, fiúk vegyesen fejtették, kalapálták a kőzetet. Hordták a felszínre vödrökben, kézről kézre adva a kitermelt anyagot. Saját pénzből, saját szabadidejükben, saját felszerelésükkel. Mégis mi lettünk gazdagabbak egy újabb felfedezéssel.
Amatőrök profi teljesítménnyel. Talán ez az igazi csoda.