A Karácsony Gergely vezette fővárosi többség cserben hagyta azokat a budapesti családokat, amelyek az idegenforgalomban és a turisztikában dolgoznak. Egy forintot nem ad, és semmilyen programot nem indít annak érdekében, hogy a gazdasági válságban legjobban érintetteknek segítsen. Inkább írtak és megszavaztak egy politikai nyilatkozatot, amely minden felelősséget a kormányra hárít. Ezt teszik minden fontos ügyben lassan egy éve – mondta a Demokratának dr. Láng Zsolt, a Fidesz–KDNP fővárosi frakcióvezetője.
– A Fidesz–KDNP-frakció nevében arra kérte Karácsony Gergelyt, hogy a főváros különítsen el ötvenmilliárd forintot a Budapesten a turizmusból élők támogatására. A főpolgármester azonban – csakúgy, mint korábban a Lánchíd vagy az idősotthonok ügyében – ezúttal is a kormányra mutogat. Tudna miből segíteni Budapest?
– Ma, a járvány második hullámának idején tisztán látszik, hogy a budapesti turizmus, amely szinte száz százalékban a külföldiekre épül, nagy bajban van. A szállodák és az éttermek jelenlegi üzleti modellje biztosan nem lesz fenntartható nemcsak idén, hanem sajnos a következő évben sem. Ezért a legfőbb feladatunk az, hogy a főváros működőképességét megőrizzük, megvédjük a munkahelyeket és a családokat, támogassuk az önhibájukon kívül nehéz helyzetbe került vállalkozásokat. Tarlós István jelentős pénzállománnyal, működési hiány nélkül adta át a városvezetést tavaly októberben. Ebből a pénzből még mindig van 135 milliárd forint állampapírban, valamint van 27 milliárd forint készpénz is. A jelen ciklusban pedig nincs hitel-visszafizetési kötelezettsége a fővárosnak. Ránk szakadt egy rendkívüli helyzet, amelyhez alkalmazkodnunk kell. Ezért javasoltuk, hogy Budapest különítsen el 50 milliárd forintot, és az érdekképviseletek, szakmai szervezetek bevonásával mielőbb segítsen átvészelni ezt az időszakot azoknak a munkavállalóknak és családjuknak, akik a fővárosban a turizmusból élnek. Ilyenek például a vendéglátósok, a szállodások, az idegenvezetők és a taxisok. A költségvetésben pedig át lehet ütemezni az eredeti terveket. Szerintem az a normális logika, hogy előbb abban segítsünk, hogy az egészségünk megóvása mellett az élet mindenki számára normalizálódjon, utána folytassuk a közösségi fejlesztéseket. A városvezetésben a szolidaritás is mintha csak a szavak szintjén lenne meg.