Az önkormányzat a méltatlanul elfeledett Marczibányi Istvánnak állított emléket. Szeptember 24-én Láng Zsolt leplezte le az adományait örökül hagyó, mecénás emléktábláját a nevét őrző művelődési központ falán.
Fürdő, kórház, templomok, létesítmények fűződnek az önzetlen adakozó nevéhez. Kétszáz esztendeje, ötvennyolc évesen hunyt el Marczibányi István, aki végrendeletében a ma róla elnevezett tér és környékének tulajdonjogát azzal a kikötéssel ruházta a fővárosra, hogy az ottani létesítmények a gyermekeket kell szolgálják.
A nagylelkű mecénás életének fejezeteit a Marczibányi Téri Művelődési Központban működő Kaktusz színjátszó csoport tagjai elevenítették fel a táblaavató ünnepség első részében. Majd Ötvös Zoltán, a Művelődési Iroda vezetője idézte fel az egykori mágnás alakját. Megtudhattuk, hogy Marczibányi gróf életének utolsó évtizedét töltötte Budán. Saját gyermeke nem született, felesége révén azonban Madách Imre nagybátyja volt. A nagylelkű mecénás egész nemzetének biztosított nem csekély anyagi forrást a legkülönbözőbb nemes célok megvalósítására.
— Nem szabad megfeledkeznünk mindazokról — fogalmazott a táblaavatót követően Láng Zsolt —, akik valaha jót cselekedtek, azon fáradoztak, hogy elviselhetőbbé tegyék rászoruló embertársaik életét. Az emlékeket megőrizni, átadni az utókornak szép és nemes feladat még akkor is, ha a világ megváltozott, s vele együtt az emberi értékrend is. A hála mindig ugyanaz és örök érvényű — tette hozzá a polgármester, aki Németh Katalinnal a Marczibányi Téri Művelődési Központ igazgatójával közösen avatta fel az emléktáblát.
![](http://zs.indigocom.hu/wp-content/uploads/2019/08/iiker-cimer-320.png")
