A Rózsadombon is érezni a megszorításokat – Népszava interjú

112

Tüntetéssel, valamint építési és változtatási tilalom elrendelésével igyekszik megmenteni az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet és a Budai Gyermekkórházat az önkormányzat. Tud-e már biztosat arról, hogy az intézményeket "leépítik” vagy meg is szüntetik?

Több sebből vérzik a dolog, miközben senki nem tud semmit. Azt persze nem vitatom én sem, hogy az egészségügy átalakításra szorul, csak ez ügyben nem a komoly, jobbító szándékot látom. Az utolsó hivatalos információm szerint csökkentett ágyszámmal bár, de megmaradnak az intézmények, bár mindenki arról beszél, hogy mégis bezárják őket. Legújabban pedig arról szólnak a hírek, hogy a gyermekkórház megmaradna, de csak száz passzív ággyal működne, ami az intézmény "lassú halálát” jelenti. Ez nem a nyilvánosság és a szakma előtt zajló folyamat, ráadásul átgondolatlan. A legveszélyesebb az, hogy visszafordíthatatlan, mert ha szétkergetik az orvosokat és a nővéreket, fél év múlva már hiába mondják, hogy bocsánat, nem volt jó ötlet, vissza az egész. Számtalan fiatal orvos elmegy külföldre, és elveszítjük azt az egyetlen komoly értékünket, ami ma Magyarországon van, a szellemi potenciált. Ha ezt ennyire fű alatt hajtják végre, csak az merül fel, hogy ez taktikázás, kapkodás, spekuláció, mondhatnám, mutyi. Ez ellen fogott össze itt a Fidesz az MSZP-vel és az SZDSZ-szel.

Ritka pillanat…

Igen, mert itt a választóvonal nem a pártok és az oldalak között van. Mindegy, ki melyik frakcióban ül, mert mindannyian a kerületben élő 88 ezer emberért vagyunk felelősek, ebbe nem is szabad belekeverni a pártpolitikát. Az a célunk, hogy ne csinálhasson egy kormány se ilyen átgondolatlan reformot, bármilyen színű is. Így ne, mert ez nem vezet sehova, ez csak rombolás, nem építés.

A változtatási tilalom elrendelését a képviselő-testület egységesen támogatta. Ezzel mit tudnak elérni?

Az egyik kórház területe 40 hektár, a másiké egy hektár Buda szívében. A telket akarják eladni, és van rá érdeklődő. Mi más merülhetne föl? Mert semmilyen racionális szakmai érv nem szól a bezárás mellett. A változtatási tilalom egy célt szolgál: talán a végső döntés előtt, ha tényleg ingatlanspekulációs szándék van, azt le tudja törni. A döntés azt jelenti, hogy az épületekhez hozzáépíteni nem lehet. Az eladást nem lehet megakadályozni, mert a telkek nem a mi tulajdonunk. Csak azt tudjuk befolyásolni, hogy mi épülhet ott, milyen funkciót kaphat a terület.

Azért sem mindegy ez, mert például az OPNI "talpra állítására” az intézménynek és az önkormányzatnak saját terve van, ami most kútba eshet.

Még az előző testület elfogadott egy új szabályozást, amely az OPNI területén lehetővé tett volna egészségügyi bővítést. Olyan fizetős tevékenységet engedtünk volna be, melynek a hasznát az intézmény saját felújítására fordíthatta volna. Ezek a miniszter által is ismert tervek banki háttérrel rendelkező reális, kész javaslatok, követhető pénzügyi elszámolással. Ugyanígy a Budai Gyermekkórházból is egy zárt, teljes körű gyermekkórházblokkot terveztünk, amihez az elmúlt években eddig is telekkel és sok millió forinttal járult hozzá az önkormányzat a II. kerületi adófizetők pénzéből. Nekünk ebben pénzünk van, hát engedjék meg, hogy beleszóljunk.

Optimista?

Azért nem vagyok az, mert átláthatatlan, kósza hírek vannak, nem látom a folyamat végét, s alig hiszem, hogy itt hirtelen racionálisan döntések lesznek. De legalább annyit tegyünk az ügy érdekében, amennyit tehetünk, mert egy kórház, az egészségügyi reform nem lehet a politika játékszere.

Ebben egyetért önnel a képviselő-testület, de más ügyben is maga mellé tudja-e állítani a koalíciós pártokat?

Itt az előző ciklusban sem volt üvöltözés, ami nem tetszett, azt megbeszéltük, amit pedig megszavaztunk, azért tettük, mert úgy gondoltuk, hogy előreviszi a kerületet. A II. kerületben a választási kampányban sem az ellenfél lejáratásával foglalkoztunk, reális, jó programot alkottunk, a választókat pedig nem valami ellen, hanem valami mellett próbáltuk megnyerni. Október 2-án pedig úgy keltem föl, hogy 88 ezer embernek vagyok a polgármestere. Annak is, aki rám szavazott, annak is, aki nem, meg aki el se ment szavazni – mindenkinek. Nem országos politikai ügyekkel kell foglalkoznom, mert a kerületért felelek. Az egész társadalomba sokkal kevesebb politikát kellene bevinni, és inkább a józan ész, a szakmaiság és a párbeszéd útján kellene menni, csak az visz előre. Ez például közös érdek. A képviselő-testület is abban az arányban alakult meg, ahogy a választók szavaztak, így osztottuk el a bizottsági helyeket is, miközben a karcsúsítást magunkon kezdtük. Azzal, hogy kevesebb alpolgármester, tanácsnok és bizottsági tag dolgozik ősztől, évi 40-50 milliót takarítunk meg.

Ennél vélhetően nagyobb megszorításra is szükség lesz, akárcsak a fővárosi vagy más kerületi önkormányzatoknál…

A helyzet mindenhol azonos: kevesebb bevételből kell gazdálkodni, miközben a működési kiadások nőnek, hiszen a villanyon át a gázig mindent fizetni kell. Az éves költségvetésünk 20 milliárd forint körül van. Az amúgy rossz forrásmegosztási törvényt javaslatunkra a jogszabály szelleme, nem pedig betűje szerint alkalmazta a főváros, mentettük a menthetőt, de így is 600 milliós mínuszt könyvelhet el a városrész.

Mi az, amin spórolni lehet?

A fizetéseken nem, de összevonunk két iskolát, ami szakmai­lag sok éve indokolt. Ezen túl minden területet átvizsgáltunk, az összes hivatal működését, és ezekben próbálunk meg olyan célokat és utakat felvázolni, amelyek az eladósodás veszélye nélkül tarthatóak. Úgy terveztük meg a költségvetést, hogy az EU-pályázatok önrészére így is hagytunk tartalékot, mert ez az egyetlen forrás, amiből igazán fejleszteni lehet. Mindenki azt mondja: II. kerület, persze könnyű a Rózsadombon! Nem igaz! Egyáltalán nem vagyunk elkényeztetett helyzetben, néhány tucatnyi telkünk van már csak, mint vagyontárgy, és megdöbbentő sorsokkal találkozom. Bizony érezhető, hogy az emberek nehezebben élnek. Nekem pedig ugyanúgy és ugyanolyan fontossággal kell kezelnem egy milliárdos beruházás projektjét, mint a fogadóórámon megjelenő idős néninek a problémáját. Az a célom, hogy tiszta legyen a lelkiismeretem 2010-ben.