Rablási ügyekben nyomoz az Év rendőre
Frissítve: 2014.08.01. 08:46

Július végén ünnepélyes keretek között köszöntötték és jutalmazták a II. kerületi rendőrkapitányság legkiválóbb dolgozóit.

A gyűlésen részt vett Láng Zsolt polgármester, aki az önkormányzat és a kerület lakóinak nevében is megköszönte a kitüntetettek munkáját, amelyet a folyamatosan javuló statisztikai adatok is dicsérnek. A polgármester beszélt a rendőrség és az önkormányzat hagyományosan jó szakmai kapcsolatáról, a rendőrök felkészültségéről, a sok nehézség ellenére is lelkiismeretesen végzett munkájukról.

Láng Zsolt elmondta, hogy 2010 óta 60 millió forinttal támogatta az önkormányzat a II. kerületi rendőrkapitányságot, beleértve a térfigyelő hálózat kiépítését és a hidegkúti kihelyezett rendőrőrs elindítását. Seres Ernő alezredes, a kapitányság vezetője is köszöntötte munkatársait. Beszédében ő is hangsúlyozta az önkormányzattal való sikeres együttműködés és együttgondolkodás fontosságát. Mint mondta, szolgálatuk lényege, hogy az állampolgárok biztonságban érezzék magukat. Felhívta az állomány figyelmét, hogy még a reménytelen esetekben se a problémát, hanem a megoldandó feladatot, illetve azt a lehetőséget lássák, amely megmutatja, hogy mire képesek a II. kerületi rendőrök.

Az ünnepség keretében adta át Láng Zsolt az Év Rendőre-díjat, amelynek elnyerésére a kapitányság munkatársai titkos szavazással tesznek javaslatot. Az elismeréssel idén Székely Balázs rendőr őrnagy munkáját ismerték el.

- 2002-ben, a főiskola elvégzését követően kerültem a II. kerületi rendőrkapitányságra, azóta itt dolgozom – mondta el lapunk kérdésére Székely Balázs. 2008-ig gépjárműves nyomozó voltam, azóta betöréses ügyekkel foglalkozom. A II. kerületben sajnálatos módon sok betörés történik, de kollégáimmal azon dolgozunk, hogy minél több ügyet megoldjunk, minél több elkövetőt elfogjunk. Ezt szerencsére az utóbbi időben sikeresen végezzük, így több elkövetői csoportot helyeztünk előzetes letartóztatásba.

Az őrnagy azt is elárulta, hogy mindig is rendőr vagy katona szeretett volna lenni, és tizenhat éves korára már eldőlt, hogy a Rendőrtiszti Főiskolára adja be jelentkezését. Ezt a döntését – még a sok papírmunka ellenére sem – bánta meg soha.

- Szeretem a hivatásomat, még akkor is, ha sok áldozatot kíván tőlem és a munkatársaimtól. Mi nem nyolctól négyig dolgozunk, ha az ügy úgy kívánja meg, másfél napig haza se megyünk. A tervezhetetlen, rendszertelen munkavégzés és a nagy idegi megterhelés nem könnyíti meg a dolgunkat, pedig mindig mindenre, sokszor a legapróbb részletre is oda kell figyelnünk. Ugyanakkor nagyon jó érzés, ha az állampolgár megköszöni a munkákat. Számunkra ez az igazi elismerés.