Emlékezés a kommunizmus áldozataira
Frissítve: 2011.02.28. 09:41

Február 25-én az önkormányzat nevében Láng Zsolt polgármester, a Fidesz–KDNP-frakciót képviselve Skublicsné Mannninger Alexandra és Ernyey László tisztelgett a kommunizmus áldozatainak emléke előtt.

Tizenegy éve, 2000 óta ― az Országgyűlés határozata alapján ― február 25-e a kommunizmus áldozatainak emléknapja. Láng Zsolt polgármester, Skublicsné Manninger Alexandra képviselő és Ernyey László frakcióvezető február 25-én délelőtt koszorút helyezett el a kommunizmus áldozatainak emléket állító márványtáblánál a Gyorskocsi utcai börtön falán, valamint Mansfeld Péter egykori – a Medve utcai Csik ­– iskola falán, és a fiatal mártírról elnevezett parkban található emlékműnél.

 

 

Hatvannégy  évvel ezelőtt, 1947. február 25-én hamis vádakkal letartóztatták és elhurcolták Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Kovács Béla letartóztatását követően ― addig szinte példátlan ― elrettentő és elszámolási hullám kezdődött Magyarországon. Koncepciós perek egész sorát bonyolították le, már nemcsak megfélemlítve, hanem sokszor fizikailag is megsemmisítve a másként gondolkodókat. Az ily’ módon kivégzettek száma meghaladja a százat. Ezen kívül internálótáborokat állítottak fel ― köztük a recski kőbányát, amely azóta is a rendszer egyik szimbóluma. Az ügyészségen több mint egymillió büntetőeljárás indult, így lassan alig akadt magyar család, amely valamilyen módon ne került volna szembe az államhatalommal. A megfélemlítést és az elrettentést szolgálta az Államvédelmi Hivatal (ÁVH) is, melynek Andrássy úti központjában szintén sokakat kínoztak meg, illetve végeztek ki.

A kommunizmus áldozatainak II. kerületi emlékhelyei a magyar történelem szomorú pillanatait idézik fel. Márványtáblák, szobrok sokasága állít emléket az 1945 utáni szenvedéseknek többek között a Széna téren, a Mansfeld parkban, a Gyorskocsi utcai börtön falán, Szabó bácsi Lövőház utcai, Nagy Imre, Gimes Miklós pasaréti lakóházánál, a Medve utcai Csik iskola bejáratánál.

De nem feledkezhetünk meg a családokat szétszakító, sorsokat kettétörő kitelepítésekről sem. A feltárt ÁVH-s dokumentumok alapján 1951. május―júliusban közel 13 ezer embert telepítettek ki Budapestről. A legsúlyosabban a II. kerületben élőket érintették a kommunista diktatúra embertelen módszerei. Városrészünkből 1700 kitelepített személyt tudtak beazonosítani eddig a kutatók. Ennek fényében nem túlzás, hogy a belső városrészben majdnem minden utcából száműztek embereket, sőt például a Keleti Károly utcában, a Margit körúton, vagy a Szilágyi Erzsébet fasorban még az a ház is ritka, ahonnan nem telepítettek ki családokat, amelyek sorsát így hosszú időre vagy talán örökre megpecsételte a rezsim.

Február 25-én emlékezzünk a személyes sorstragédiákra; emlékezzünk azokra, akik elszenvedték a kommunista diktatúra szörnyűségeit.