... Néked zeng ez a dal, szívünk téged ünnepel...
Frissítve: 2009.04.01. 00:00

Szirányi János, a Bartók Béla Emlékház igazgatója, Mácsai János, a Magyar Rádió zenei szerkesztője, Ránki Dezső zongoraművész, Kósa Ferenc filmrendező, Lukácsházi Győző zenepedagógus, Vásári Tamás zongoraművész, karmester sokféleképpen, de ugyanarról beszéltek: Thész Gabriella hallatlanul magas színvonalú szakmai tudását kiegészíti a gyerekekkel való bánni tudás képessége és a szeretet, amely minden mozdulatából és szavából sugárzik.

Szeretet és szigorúság egyszerre van jelen Thész Gabriella tanárnőben – mondta az ünnepségen Láng Zsolt polgármester. – Nagyon büszke vagyok arra, hogy a nyolcvanas évek közepén a Kodály iskola kórusában énekelhettem, amelyet akkor Thész Gabriella vezetett. Napi több órás próbákon pisszenés és rosszalkodás nélkül énekeltünk, miközben Gabi néni semmilyen szokásosnak mondható fenyítő eszközt nem vetett be. A lényéből sugárzó kedvesség és következetesség tette számunkra gyerekek számára hitelessé.

Ránki Dezső és fia, Ránki Fülöp, aki szintén Thész Gabriella tanítványa volt, egy négykezes Haydn-művel köszöntötték az ünnepeltet.

„Thész Gabi legenda. Nemcsak azért, mert a zenélés legnehezebb útját választotta, a gyerekekkel zenélést, amikor zene és nevelés még egymás kezét fogják, amikor egy csapat rendetlenségnek kell elmagyarázni és a gyakorlatban megmutatni, hogy micsoda szabadság rejlik a fegyelemben. De legenda azért is, amit egy másik legenda, Kocsis Zoltán mesélt róla: nehéz, nagyzenekari, sok kórusos darabot játszottak, és a vendégkarmester rosszkor intett a gyerekeknek, de a gyerekek, Thész Gabi gyerekei annyira ismerték a művet, hogy meg sem rezzentek, kijavították a karmester hibáját, és akkor léptek be, amikor a szerző is akarta. Ugye, ilyen nincs is? Csak legenda. A legendák azonban a régmúlt szülöttei. Ne mondja hát senki, hogy Thész Gabi hatvanéves. Legalább hatvanezer. És nem is látszik rajta”