A nehézségek ellenére is folyamatos a fejlődés
Frissítve: 2009.01.15. 00:00

A kerület játszótereire évente hetvenmillió forintot fordít az önkormányzat

Sokan gondolták úgy, hogy a 2008-as év lesz ennek a választási ciklusnak a legnehezebb éve. A világot napjainkban érintő hitelválság azonban átírta a 2009-es terveket.Mennyire kellett módosítani a hosszabb távú elgondolásokon?
Nem könnyű a válasz, hisz’ a világgazdasági folyamatok még nem jutottak nyugvópontra. Azt már tudjuk, hogy az országgyűlés által néhány hete elfogadott költségvetési törvény nem kíméli az önkormányzatokat, és nem nyújt segítséget a válság átvészeléséhez. A kormányzati kommunikáció mindezért a globális gazdasági helyzetet okolja, ám azok az országok, amelyeket a válság nem talált ilyen legyengült és instabil állapotban, közel sem küszködnek akkora problémákkal, mint mi. Az elmúlt hat és fél év kormányzati teljesítménye tehát alapvetően hozzájárult ahhoz, amire az előttünk álló egy-két esztendőben számíthatunk.
A Szemlőhegy utcai óvoda épületét az önkormányzat megvásárolta a BKV-tól, a korábbi tulajdonostól
Választási programomhoz ennek ellenére tartani tudom magam, mivel reálisan terveztünk, számítva a lehetséges nehézségekre. A polgármester feladatait azonban nem lehet pusztán a program végrehajtására egyszerűsíteni.  Felelős vezetőként úgy gondolom: lehetőségeinkből a legtöbbet kell kihozni. Az elmúlt két évben mindenkor arra törekedtünk, hogy a kerület pénzügyi helyzetét megszilárdítsuk, és olyan forrásokat tárjunk fel, amelyek fejlesztésekre is módot nyújtanak. A jelenlegi helyzetben kétségessé vált, hogy ez a gyakorlat folytatható-e? Ha ugyanis a központi költségvetés azokat a feladatokat sem finanszírozza, amelyeket kötelező ellátnunk, intézményeink működtetésére magunknak kell forrást biztosítani. Ez azonban csak a helyi fejlesztések költségéből vonható el.


A kerület éveken át „cipelte magával” a működési kiadások 400 millió forintos hiányát. Ezt ebben a ciklusban sikerült lefaragni. Szükség lesz-e további lépésekre? Van-e még tartalék a büdzsében?
A finanszírozás hiánya, amit az előbb említettem, a működési jellegű költségeket, vagyis a fűtést, a villanyszámlát és a hasonló kiadásokat érinti. Amikor a fejlesztésektől, a beruházásoktól vonunk el pénzt működőképességünk érdekében, meglévő vagyonunkat éljük fel. Ez tarthatatlan. Két évvel ezelőtt nagy eredmény volt, hogy be tudtuk állítani a működési és a felhalmozási oldal egyensúlyát, hiszen ez a hosszú távú, biztonságos gazdálkodás lehetőségét ígérte. Az újabb kormányzati megszorítások ezt az eredményt veszélybe sodorták. Az egyensúly fenntartásához most újabb forrásokat kell találnunk, ám ez egyre nehezebb.


Továbbra sem szeretnék mást, mint hasznos és eredményes munkát végezni a kerület javára. Mindent megteszek azért, hogy a döntéshozókat, ahogy eddig, ezután is a racionalitás és a józan megfontolás vezesse.
A II. kerület vezetése eddig is arra törekedett, hogy hitelfelvétel nélkül biztosítsa a városrész működését, fejlődését. Tartható ez a törekvés?
A hitelfelvétel eddig is kockázatos lett volna, mert a rövid távú érdekeket a hosszú távúak elé helyezte. Most azonban, amikor sokan a hitelpiac teljes összeomlásától tartanak, még inkább kerülendő. A pusztán saját erőből történő gazdálkodás ugyanakkor nehezebb, mint valaha, így a 2009-es költségvetés összeállításakor kemény feladat áll előttünk.


Az elmúlt két év eredményei közül melyek azok, amelyeket Ön személy szerint különösen fontosnak tart?
Mindenekelőtt a kerület megőrzött pénzügyi stabilitása. Azt hiszem, ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy felelősen, a városrész jövőjét szem előtt tartva dolgozunk. Bárki számára jól követhetőek a sikereink, mégis ezúttal azokra az akut problémákra, lakossági igényekre utalnék, amelyeket sok-sok év után most tudtunk megoldani.  Gondolok itt a 91-es autóbusz járatának meghosszabbítására, a Kolozsvári Tamás utcai és a Marczibányi téri sportcentrumok átadására, a Germanus Gyula park „bolhapiacának” felszámolására. Közel a megvalósuláshoz a hidegkúti mentőállomás építése és egy új bölcsőde kialakítása is. Áttörést értünk el Pesthidegkút két nagy fejlesztésre váró területét, az ún. hidegkúti végállomást és a Szabadság úti sporttelepet érintően is. Ám nehéz napi küzdelmeinkből mindössze néhányat kiemelni, mert tudom, hogy olykor a legapróbb teljesítmény mögött is mennyi munka és küzdelem rejtőzik. Összességében talán az tölt el leginkább jó érzéssel, hogy a nehézségek ellenére is folyamatos a fejlődés. Ha végignézem a naptáramat, az elmúlt két év szinte minden hetére jut valami kisebb vagy nagyobb eredmény.


Hány pályázatot nyújtott be önkormányzatunk az elmúlt két évben? Mennyi volt ebből sikeres? Várható-e áttörés a pályázati rendszerben?
Szinte minden olyan pályázaton elindultunk, amire lehetőségünk volt, és amire a jelentkezést érdemesnek tartottuk. Kevés szó esik ugyanis arról, hogy milyen hatalmas összegeket költ el az állam teljességgel értelmetlen dolgok pályáztatására. Sok tízmilliót nyerhettünk volna mi is például nem létező eredményeket kommunikáló kiadványok készítésére, de úgy gondoltuk, az általunk biztosítandó 8-10 millió forintnyi önrésznek jobb helye is van. Nem nyújthatunk be pályázatot ugyanakkor mentőállomás létesítésére Pesthidegkúton, mivel – úgymond – fejlett régió vagyunk. Így, ha nem biztosítanánk a szükséges forrást önerőből, a mentőszolgálat továbbra sem tudná betartani az előírt kiérkezési időt a külső kerületrészben.
Pályázati lehetőségeink tehát igencsak korlátozottak, de azért jó mutatóink vannak. Sajnos ezek többnyire kisebb összegű támogatások. Két nagy projekttel tudtunk elindulni, az egyik a belterületi csapadékvíz elvezetésének átfogó megoldását szolgálná, a másik az ún. bel-budai városközpont kialakítására irányul. A támogatási összeg mindkét esetben több százmillió forint, így nagy öröm, hogy csapadékvíz pályázatra néhány napja elnyertük a támogatást. A városközponttal kapcsolatban is –bár a döntés szintén hónapokat késik- bízunk a kedvező elbírálásban.


Miben lesz más az új esztendő a munkájában, mint az eddigiek?
Abban reménykedem, hogy nem lesz kedvezőtlen változás. Javulásra számítani túlzott optimizmus lenne, így azzal is megelégednék, ha nem fordulnának rosszabbra a körülmények. Továbbra sem szeretnék mást, mint hasznos és eredményes munkát végezni a kerület javára, polgáraink megelégedésére. Remélem, hogy az európai parlamenti választások előtt hamarosan meginduló kampány nem vet véget annak a konstruktív együttműködésnek, amely az önkormányzati képviselők munkáját mindezidáig jellemezte. A kampány azonban sajátos politikai helyzet. Én a frakciómmal egyetemben mindent megteszek azért, hogy a kerület döntéshozóit ez után is a racionalitás, a józan megfontolás, vezesse, mint eddig. Ám ehhez a partnerekre is szükség van.