Kincses kórházak
Frissítve: 2007.01.11. 00:00

Szemet vetett-e valaki az értékes kórházi ingatlanokra? Ez a kérdés jó ideje izgalomban tartja a bezárni vagy elköltöztetni tervezett kórházak dolgozóit, betegeit és a hozzátartozókat. A kormány a legértékesebb ingatlanokból akarja kitenni a betegeket.



Több mint nyolcvanezer négyzetméternyi telek - hatalmas kincs az ország legdrágább területén, Svábhegy tetején, olyan helyen, ahol harapni lehet a levegőt, ahol az asztmás gyerekek néhány itt töltött nap után gyógyszer nélkül is könnyedén tudnak lélegezni. Amióta a szülők megtudták, hogy esetleg megszűnik a gyermekkórházban a gyógyító munka, aggódva telefonálnak. S elmondják, amit az itt dolgozók amúgy is tudnak: a gyermek, aki idefönt a hegyen két hétig tünetmentes volt, hazafelé menet már az Erzsébet híd lábánál fuldokolni kezdett. Vagy az az iskolásfiú, aki csak a gyógyintézmény utcai bejáratáig jutott el édesanyjával, de bemenni már nem bírt a fuldoklástól, és az egyik kórházi dolgozó cipelte be a hátán, két hét után, mikor a saját lábán távozott, úgy vette a levegőt, mint bármelyik egészséges iskolatársa. Hatvan-hetvenezer kis beteg évente - ennyien utaztak eddig a Svábhegyre az egész országból, Soprontól Hajdúböszörményig, az itt kezeltek 65 százaléka vidékről jön. Hol találják meg ezentúl az egyre terjedő allergia specialistáit? Hova forduljanak, ha ételre, gyógyszerre vagy rovarméregre allergiás a gyermek? És hová viszik ezentúl a kis tbc-seket és a krónikus tüdőbetegeket? A fejletlen tüdejű koraszülötteket? Tényleg megszűnhet itt a gyógyítás?

ELFELEJTETT ÍGÉRET

Pedig Gyurcsány Ferenc miniszterelnök éppen itt, a svábhegyi gyermekkórházban hirdette meg 2005 őszén a nemzeti gyermek-egészségügyi programot. A Közös kincsünk a gyermek című program célja az akkori híradások szerint az lett volna, hogy "hazánkban több és egészségesebb gyermek szülessen, és ők családban, biztonságban és egészségben tudjanak felnőni". A miniszterelnök - aki akkor több milliárd forint pluszforrást ígért - több beteg gyermek körében lefényképeztette magát a kórházban hivatali fotósával; a képek a honlapján most is megtekinthetők.

A kormányváltás után, amikor az új egészségügyi miniszter bejelentette, hogy reformot szeretne, a kórház azonnal lépett: a 250 ágyból 70-et leadott. Kósa Lajos főigazgató felajánlott a minisztériumnak 60 ezer négyzetméternyi telket a meglévő nyolcvanezerből. Amikor Molnár Lajos tavaly novemberben összehívta a kórházak vezetőit, hogy tájékoztassa őket elképzeléseiről, a főigazgató meglepődve olvasta a helyszínen szétosztott összefoglaló 6. oldalán a szűkszavú közleményt: Svábhegyi Országos Gyermekallergológiai, Pulmonológiai és Fejlődésneurológiai Intézet: megszűnik. Pedig a kórháznak egyetlen forintnyi adóssága sincsen, és tavaly az Európai Tüdőgyógyász Társaság képzőhellyé minősítette. Azóta folyamatosan jönnek az allergológusok az Egyesült Államokból, Németországból, Ausztráliából, Mexikóból is a szakvizsgájukhoz szükséges képzésre. Nyolc európai egyetemmel működik együtt öröklődéstani vizsgálatok végzésében, több magyar egyetemmel folytat közös kutatómunkát.

Amikor azonban Molnár Lajos miniszter elfogadta a meghívást, a helyszínen járt, és hagyta, hogy elmondják neki, miféle tevékenység folyik itt, a látogatás után azt közölte, a szakmai munkát nem akarja megszüntetni. E kórházi látogatás eredménye, hogy január 8-án a miniszter végül is azt javasolta a regionális egészségügyi tanácsoknak, hogy szavazzanak meg 120 ágyat a gyermekkórháznak. A főigazgató most azt reméli, megtarthatják az Eötvös utcai kétezer négyzetméteres, felújított központi épületet - a volt svábhegyi Nagyszállót -, ahol óvoda is üzemel, ahol Törpilla-szobának hívják a kórtermet, hogy a gyermeknek könnyebb legyen elviselnie, hogy távol van az otthonától. Ám tudják, hogy a Mártonhegyi út 6. szám alatti panorámás ingatlan egy részétől kénytelenek lesznek megválni: itt 11 ezer négyzetmétert "szabadítanának fel". És átadnák a Mátyás király úti villát, az egykori nővérszállót a parkkal együtt. És ott a Béla király úti hatalmas telek, az egykori tüdőszanatórium területe - majdnem határos a köztársasági elnöki rezidenciával, melyből százezer négyzetmétert már korábban leválasztott a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, hogy eladja -, erről is lemondanak.

Most a gyermekkórház dolgozói várják, vajon az egészségügyi miniszter - és a kormány - megelégszik-e 62 700 négyzetméternyi "felszabadított" területtel, és megtarthatnak-e a beteg gyermekeknek 18 678 négyzetmétert a jó levegőjű Svábhegyen.



A TÉBOLYDA EDDIG MEGÚSZTA

Nem az utca és a házszám számít - hangsúlyozta több alkalommal Molnár Lajos, amikor a kórházak az elköltöztetésük ellen érveltek. Pedig számít az is, hiszen a minisztérium éppen a legértékesebb budai ingatlanokat szeretné kiüríttetni.

Merthogy - kimondani is sok - a negyvenhektárnyi, azaz 406 000 négyzetméteres telken fekvő Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) is azok közé a kórházak közé tartozik, amelynek II. kerületi ingatlanát szívesen hasznosítaná a kormány. Az OPNI-t nem szüntetnék meg - a miniszter javaslata alapján 310 gyógyító és 394 krónikus ággyal működhetne tovább -, sőt Molnár Lajos a szintén a II. kerületi teljes Budai MÁV Kórházat is felajánlotta a főigazgatónak, ha kiköltözik mostani helyéről az intézmény.

Az OPNI azonban nem szeretne költözni. Ez az épület 138 évvel ezelőtt elmekórháznak épült, és eddig megúszta, hogy elvegyék tőle a hatalmas parkot és az óriási palotát. Ma már hihetetlen, hogy a XIX. század közepén főúri kastélyként képzeltek el egy elmegyógyintézetet. Akkor határozták el, hogy Magyarországon tébolyda épül, mikor a magyar betegeket kitiltották a bécsi, a prágai és a lembergi intézetekből. Huszonkét helyszín megtekintése után a Göbl Lipót tulajdonában lévő - róla elnevezett - Lipótmezőt tartották a legalkalmasabbnak. Ferenc József rendeletet alkotott az intézet megépítéséről. Abban az időben úgy gondolták, ötszáz beteget 33 ezer négyzetméteres kastélyban lehet jó színvonalon ellátni. A Budai Magyar Királyi Országos Tébolyda 1868-ban nyitotta meg kapuit, és mindeddig senkinek nem jutott eszébe, hogy elköltöztesse.

Főként nem a II. kerületi önkormányzatnak, amely 2006. szeptember 28-án, az önkormányzati választás előtt pár nappal fogadta el a rendezési tervét. Eszerint a Lipót 400 ezer négyzetméternyi telke oszthatatlan, rajta kizárólag egészségügyi intézmény működhet. "Azért fogadtuk el ezt a rendezési tervet, hogy megakadályozzuk az ingatlanspekulációt" - magyarázza Láng Zsolt II. kerületi fideszes polgármester, aki a szavazás idején még csak képviselő volt, a polgármesteri posztot a szocialista Horváth Csaba töltötte be. "Nekünk az az érdekünk, hogy maradjon a Lipót, az egész intézményt a múltjával együtt védeni kell" - mondja a polgármester.



A Lipótmezőn tehát nem lehet lakóparkot építeni. Azt azonban a polgármester elismerte, hogy az OPNI elköltöztetése esetén magánkórházat bárki működtethetne itt. Nagy Zoltán főigazgató és a kórház dolgozói mégis abban reménykednek, hogy maradhatnak. Terveik között szerepel a telken egy emelt szintű öregotthon, pszichiátria és drogosztály megépítése, melynek bevételéből folyamatosan rendbe lehetne hozni a régi palotát. E célra az önkormányzat a rendezési tervében ki is jelölt egy területet, a telek többi része azonban - amelyből 23 hektárnyi az erdő - védett. Hat műemlék épület van a 29 felépítmény között. Könyvtár, kápolna, kiállítóterem és múzeum - mind turistalátványosság, az omladozó vakolatok ellenére is. És ebben a leromlott állapotú műemlék épületben egy világhírű intézmény üzemel, amely a pszichiátria mellett az agyérbetegségek országos központjaként a legmodernebb képalkotó diagnosztikával rendelkezik. S a nehéz körülmények ellenére is nullszaldós. Az itt dolgozók azt remélik, a kerületi önkormányzat az ingatlanbefektetők és a kormány kedvéért sem változtatja meg a rendezési tervet.

A Sportkórháznak - az Országos Sportegészségügyi Intézetnek - is majdnem a vesztét okozta, hogy ingatlanpiaci szempontból kiváló helyen található. A miniszter által közzétett ágyszámkeret után azonban felcsillant a remény: összességében 110 ággyal, saját nevükkel szerepelnek a listán. A 3,4 hektárnyi, vagyis 34 000 négyzetméternyi terület éppen szemben van a MOMparkkal, a XII. kerületi Alkotás úton. Értékét jól mutatja, hogy a közvetlenül mellette, az Alkotás Point tulajdonában lévő 9884 négyzetméteres telket - amit néhány éve épp a Sportkórház területéből választottak le - tavaly nyolcmillió eurós (vagyis kétmilliárd forintos) jelzálogjoggal terhelték meg. Sőt ugyancsak tavaly 120 millió euró erejéig keretbiztosítéki jelzálogjogot jegyeztetett be az ingatlanra a stuttgarti Hypo Real Estate Bank. Ha ilyen nagy presztízse van itt az ingatlanoknak, mennyi jelzáloghitelt adnának a három és félszer nagyobb sportkórházi telekre? El is terjedt hír, hogy valaki kiszemelte magának, s szállodát akar ide építeni. Ugyan a telken lévő 12 épület többsége védett, ám a 15 ezer négyzetméteres, 60-70 százalékban kész új kórházépületet akár át is alakíthatná egy új vevő. Mert egykor ambíciózus tervei voltak az 1996-ban még 350 ágyas intézménynek: régi épületeiből egyetlen vadonatújba költözött volna át az összes osztály. Ám a Medgyessy-kormány nem finanszírozta az építkezést, így az eddig befektetett 2,6 milliárd forint is veszni látszik.

VÁLTOZTATÁSI TILALOM

Egyetlen intézmény megmentéséért sem emeltek szót annyian, mint a sportolóinkat az olimpiákra, a világbajnokságokra és Európa-bajnokságokra felkészítő Sportkórházért. A Magyar Olimpiai Bizottság is bevetette befolyását, politikusok szólaltak fel mellette, olimpikonok írtak nyílt levelet, mégsem sikerült elérni, hogy a kórház bekerüljön a 39 súlyponti intézmény közé. Sőt: az egészségügyi miniszter eredeti terve szerint néhány osztálya beépült volna más kórházba, a többi megszűnt volna. Aztán Molnár Lajos az intézménybe látogatott, s azóta az itt dolgozók újra reménykednek abban, hogy megmarad a több évtized alatt kiépült sportsebészeti, a kondicionáló-belgyógyászati, a rehabilitációs, a kutatóosztály, a doppingellenőrző laboratórium. Berkes István főigazgató úgy értelmezi a napokban közzétett 110-es ágyszámkeretet, hogy mégis eredeti helyén marad az intézmény. Szerinte ez a minimum, amivel a kétezer élsportolót, a több tízezer szabadidő- és tömegsportban résztvevőt sérülés esetén megfelelő színvonalon el lehet látni. És talán megmaradhat az önálló sportorvosi szakma: az itt dolgozók számára természetes, hogy szombaton és vasárnap edzőtáborokba mennek a csapatokkal, velük együtt készülnek a bajnokságokra.

Hogy ez így történjen, azért a XII. kerületi önkormányzat is mindent megtesz: Pokorni Zoltán polgármester a közeljövőben olyan javaslatot terjeszt a képviselő-testület elé, hogy három évre változtatási tilalmat rendeljeneknek el a kórház ingatlanán. "Ez minden, amit a törvények szerint megtehetünk, de ez talán elveszi a kedvét a befektetőknek az ingatlan megszerzésétől" - mondta lapunknak Váczi János, a polgármester kabinetfőnöke. Az önkormányzat álláspontja az, hogy az intézménynek továbbra is a sport szolgálatában kell állnia.

Ha a kórházak most úgy érzik is, hogy időlegesen lélegzetvételhez jutottak, a csata még nem dőlt el. Molnár Lajos egészségügyi miniszter bármikor elrendelheti bármelyik intézmény kiköltöztetését.